Hajlamosak vagyunk egy válásnál vagy válást követően esztelen módra fröcsögni a másikra, igyekszünk a magunk igazát köpködni, holott nincsen egyetemes igazság – és aki ezt belátja, az bölcsebb lesz. Hogy könnyebben válna? Az nem igaz. De képessé lehet arra, hogy tárgyilagosabban nézze a dolgokat és elfogadóbb legyen.
Nem ez az első válásom. Immáron másodszor térek el attól az úttól, amit a feleségem és az ő élete képvi-selnek (így együtt, mert hogy hiszem, hogy két különféle identitás), és még csak azt sem mondhatom, hogy gyakorlott lennék, hiszen az első válásom „nem létező kapcsolat, a házastárs ismeretlen helyen tartózkodik” miatt történt meg, méghozzá azért, mert akkori feleségemmel a Föld két különböző pontján gondoltuk tovább az életünket. Mindenféle harag, baj, egymásra köpködés nélkül.

Szóval most válok másodszor. Ez a történet erről szól, ezt szeretném neked elmesélni.
És hogy ki vagy te? Az olvasóm. Könyvben, blogon, ismétlődésekben és másolatokban. Vagy akár az én édes kisfiam, aki most leültél ezen sorok elé, hogy megtudd, miféle történet vezetett el idáig, hogy két telje-sen rendben lévő ember, akik nagyon tisztelték, szerették és vágyták egymást, hirtelen elválnak.
Hirtelen? De hiszen már öt éve zajlik a folyamat…

Amikor befejeződik valami, akkor a szentimentálisabb réteg képes elmerengeni azon, hogyan is kezdő-dött. Ezt még én is meg fogom tenni – de előtte nézzük a nyers tényeket, amely miatt végül is ez az egész ügy elkezdődött, zajlik és be is fog fejeződni. A válás egy ténylegesen egyszerűbb dolog, mint a házasság, amely-nek ez a rész a befejezése, hiszen csak két ember kell hozzá meg egy jogi procedúra, amelynek a vége a hiva-talos okirat. Nincs szükség szép ruhákra meg boldogan kurjongató családtagokra és/vagy ismerősökre meg rokonokra, nem kell síró anyuka, nincs semmiféle zenekar (ugyebár), nem fogunk sem dajdajozni, sem zabál-ni, nem kell tortát sem rendelnünk… nos, érzed már, hogy milyen jó dolog ez? Nincs templomi része, nem kell szentnek vagy álszentnek lenned, mindössze az a fontos, hogy a házasság alatt szerzett javakat szépen el tudjátok osztani, illetve a gyermeket vagy a gyermekeket úgy neveljétek a jövőben, hogy az(ok) minél kisebb sérüléseket szenvedjen(ek). Ezt egyesek „gyermekelhelyezési dolognak” nevezik, mások „közös felügyeletnek”.
Innen indulunk tovább.
Ezzel a bemelegítéssel.